|
|
|
|
|
| | Kiállítás a kairói Egyiptomi Múzeumban a thébai nekropoliszban folyó magyar ásatásokról |
| 2010-03-30 |
| Beszámoló színes felvételekkel a Kairóban rendezett kiállításról. |
Bár különböző publikációkban a kiállított tárgyak közül egyet-egyet sokan láthattak már, egyben most először volt megtekinthető a középbirodalmi szobrocskáktól a kopt osztrakonokig terjedő válogatás a thébai nekropoliszban folyó magyar ásatásokról származó leletekből. A megkapóan naív, fából készült modellszobrocskák az Első Átmeneti Kor - Középbirodalom idejéből, az írnokpaletta, melyben még ott látjuk a piros, sárga és fekete festékeket, mintha csak most hagyta volna abba munkáját az ókori mester, néhány hétre megidézték tulajdonosaikat, akiket évezredekkel ezelőtt temettek el a magyar expedíciók által feltárt sírokba.
Írnokpaletta, 18. dinasztia (Kr. e. 1550-1295), TT 64
Faszobrocskák, Első Átmeneti Kor/Középbirodalom; Khokha-domb déli lejtője, 1. sz. szaff-sír
A helyszín kézenfekvő volt, hisz máshol mint a kairói Egyiptomi Múzeumban jóval nehezebb lett volna együtt kiállítani a leleteket a tárgyak szállítása és az engedélyeztetés miatt. A múzeum földszinti, időszakos kiállításokat vendégül látó terméhez vezető folyosón a látogató figyelmét elsőként - a még a tulajdonképpeni kiállítótermen kívül - a folyosón felállított tárló ragadta meg. Ez a tárló a gamhudi ásatásokat idézte meg, tisztelegve az egyiptomi magyar ásatások kezdetét jelentő, 103 évvel ezelőtti expedíció előtt.
Az időszaki kiállítások termének bejárata a gamhudi koporsóval.
A folyosóról a kiállítóterembe belépő látogató egy a 32-es sír tulajdonosát, Dzsehutimeszt és szüleit ábrázoló szoborhármassal találta magát szembe, mely 1902 óta része az Egyiptomi Múzeum gyűjteményének.
Dzsehutimesz szoborhámasa a kiállítóterem közepén.
Dzsehutimesz és szüleinek szoborhármasa, mészkő, 19. dinasztia, II. Ramszesz uralkodása, Kr. e. 1279-1213
A szoborhármas hátán lévő felirat.
A szobor oldalnézete.
Részlet Dzsehutimesz szobráról.
Ezen a szobron keresztül fogadta egykoron Dzsehutimesz, sírjának látogatóit és az áldozatokat. A kiállítóterem bejáratától egy néhány méter magasan kifeszített hosszú lepel vezette a tekintetet a középen ülő szoborcsoporthoz, melynek elhelyezése és a bejárattól a szobor háttámlájáig vezető lepel így ötletesen idézte fel az eredeti környezetet, a sír hosszanti folyosóját. Dzsehutimesz szobra nyilván azért is került a középpontba, mert pont ez a sír volt az, ahol a kiállításon bemutatott kutatási projektek jó pár évvel ezelőtt kezdetüket vették.
Nem messze Hatsepszut királyné templomától és a Királyok Völgyétől található az el-Khokha domb, ahol Kákosy László immár több mint huszonöt évvel ezelőtt elkezdte Dzsehutimesz, II. Ramszesz tisztviselőjének a modern jelölés szerint 32-es számot viselő temetkezési helyét feltárni. Az ásatás megkezdésekor a sír felépítése nagyrészt ismeretlen volt, az azóta eltelt évek során vált világossá ennek az egykoron monumentális sírépítménynek a szerkezete. A domboldalban valaha kisméretű piramis koronázta meg a síremléket, a sziklába vésett kultuszt szolgáló termekhez több, az újbirodalmi templomokat utánzó kaputoronnyal elválasztott udvaron keresztül lehetett eljutni, a legbelső kultuszteremből pedig egy hosszú folyosó vezet le a mélyen a járószint alatt lévő szarkofághoz. Ehhez a monumentális temetkezési helyhez gazdag sírfelszerelés, kiemelkedő minőségű szobrok tartoztak, melyek közül az ülő hármas szobor mellett több is látható volt a kiállításon.
Dzsehutimesz kiváló állapotban fennmaradt térdelő gránitszobrán a sírtulajdonos maga előtt Amon-Ré kosfejű, napkorongos jelképét tartja, így fejezve ki odaadását az isten iránt, mellette egy kisméretű sztélétartó szobor az egyiptomi szobortípusok másik jellegzetes példáját mutatta be.
Dzsehutimesz térdelő szobra, Korai 19. dinasztia, II. Ramszesz uralkodása (Kr. e. 1279-1213), gránit
Sztélét tartó szobor, 19. dinasztia, valószínűleg II. Ramszesz uralkodása, homokkő
A látogatót a kiállítás kurátorai ügyesen terelték a terem belseje felé, egyrészt a még a folyosón kiállított gamhudi ásatásról megemlékező tárlóval, másrészt Dzsehutimesz középpontba állított, méreténél fogva is kiemelkedő szoborhármasával, harmadrészt pedig a középen elhelyezkedő többi szoborral, melyek méltán kaphatnának helyet a múzeum állandó kiállításán.
A Kairóban 2009. november 6-án megnyílt kiállítás azonban nem pusztán erre az egy sírra koncentrált, hiszen időközben jelentősen kibővült a magyar ásatási terület. Valószínűleg Kákosy sem gondolta 1983-ban, hogy több évtizednyi munka vár az itt dolgozó magyar régészekre. Kákosy tanítványai, ahogy Török László a kiállítási katalógus bevezetőjében írja, újabb és újabb sírok feltárását kezdték meg. Két közeli sír (TT 184 és TT 59) kutatása 1995-1996-ban kezdődött meg, Bács Tamás pedig a Sheikh abd el-Gurna-i 65-ös számú sír feldolgozásának látott neki. Ez utóbbi sír az Újbirodalom (Kr. e. 1550-1070) végéről, IX. Ramszesz idejéből származik, így a magyar ásatások során kutatott sírokon keresztül a Ramesszida-kori sírépítészetet a kezdetétől a végéig lehet áttekinteni. Gaál Ernő a 61. számú sírban végzett kutatásokat az el-Khokhán, Fábián Zoltán Imre pedig az el-Khokha egy további sírcsoportját dolgozza fel, köztük két középbirodalmi sírt. Ez a két sír tovább tágította az időhorizontot, hiszen így egészen a Középbirodalomtól kezdve (Kr. e. 2040-1791) vált lehetővé annak megértése, hogyan alakult át a nyugat-thébai nekropolisznak ez a része. Az utóbbi években a kutatási projekt tovább bővült, mikor Schreiber Gábor vezetésével a 400-as számú, eddig ismeretlen Ramesszida-sírt feltárását kezdték meg a magyar kutatók. Egy-egy újabb sír bevonása a kutatásba nem pusztán több leletet, domborművet, feltárni való területet jelentett, hanem fokozatosan új fénybe állította a korábbi kutatási eredményeket is; apránként lehetővé vált a temetőkörzet fokozatos kialakulásának, átalakításának, újrafelhasználásának rekonstruálása is, és betekintést nyerünk a történelmi kontextusba is. A kiállítóterem falán látható arab és angol nyelvű ismertetések a kutatások ezen eredményeiről adtak rövid áttekintést.
A tárlók a teremben körbehaladva időrendi sorrendben mutatták be a válogatást az ásatásokon talált leletekből. Az Első Átmeneti Kor - Középbirodalom idejéből származó edények az el-Khokha déli lejtőjéről kerültek elő igen nagy számban. Az edények egy részében ételmodellek is voltak: Ezek helyettesítették a halotti áldozathoz szükséges tényleges élelmiszereket, melyeknek köszönhetően a halott, ha más formában is, de folytatni tudta életét.
Khokha déli lejtője, Első Átmeneti Kor-Közébirodalom, I. sz. szaff-sír.
Az Újbirodalom elejéről (Kr. e. 1550-1425) maradt fenn a következő tárlókban kiállított két fakoporsó, melyek közül az egyik egy nem mumifikált gyermek holttestét rejtette. Míg a kőszarkofágok általában sokkal jobban vészelték át a temetkezések óta eltelt néhány ezer évet, ezek az egyszerűbb és olcsóbb kivitelezésű koporsók legtöbbször elpusztultak, így arányában sokkal kevesebb temetkezés maradt fenn a szegényebbek közül.
Fakoporsó, korai 18. dinasztia (Kr. e. 1550-1425), TT 32
Gyerekkoporsó, 20. dinasztia (Kr. e. 1186-1069), TT 61
Hasonlóképpen a korai újbirodalom idejéből származnak a Penré és Szennefer sírjából előkerült Kanópusz-edények. A halott belső szerveit tartalmazó edények emberfejű fedele teszi egyedivé ezt a két leletet: Penrénél a kecses vonalvezetéssel festett paróka, Szennefer esetében pedig a finom plasztikai kidolgozás megragadó. A 65.-ös számú sír aknáiban talált edények hasonlóképpen megkapóak: formájuk, színük, díszítésük azonban még kevésbé adható vissza egy rövid leírással.
Penré Kanópusz-edénye, korai 18. dinasztia, TT 65(Kr. e. 1479-1425)
Szennefer Kanópusz-edénye, korai 18. dinasztia, TT 65 (Kr. e. 1479-1401)
Korai 18. dinasztia, TT 65
A többi kiállított leletről is elmondható, hogy a kiállítás kurátorai az ismertebb tárgytípusokból is egyedi, figyelemreméltó darabokat mutattak be a látogatóknak. A Kanópusz-edények mellett az újbirodalmi temetkezések kötelező kellékei közé tartozott – feltéve, hogy a sírtulajdonos megengedhette magának – a Halottak Könyve, amit általában papiruszra írtak fel, ennek számos részlete került elő a feltárt sírokból is. A kiállításon látható, Szennefer nevét viselő darab annyiban tér el Halottak Könyve megszokott változataitól, hogy nem papiruszra, hanem egy a múmiát borító lepelre írták fel a kiválasztott fejezeteket. A 17. dinasztia alatt a királyi temetkezéseken figyelhető meg ez a szokás, ami aztán később magántemetkezéseken is megtalálható, de összességében nem sok ehhez hasonló halotti lepel maradt fenn, mely így töredékessége ellenére is újabb, viszonylag ritka lelettípussal gazdagította a kiállítást.
Már az Újbirodalom utáni időszakból, a Harmadik Átmeneti Kor - Későkor idejéből származó leleteket mutatta be az a tárló, ahol a sírfelszerelések ugyancsak nélkülözhetetlen emlékei: usébtik, szívskarabeuszok, különböző amulettek voltak láthatóak. Az amulettek közül kiemelendőek az aranyozott fajanszból készült Hórusz-fiú amulettek, és a hasonló technikával készült szárnyas skarabeusz, melyre a szárnyakat hat lyuk segítségével erősítették fel.
Hórusz-fiúk amulettek, Harmadik Átmeneti Kor/Későkor, Khokha, I. sz. szaff-sír, másodlagos temetkezés
Aranyozott szárnyú skarabeusz
Harmadik Átmeneti Kor/Későkor, Khokha, I. sz. szaff-sír, másodlagos temetkezés
A következő tárló újabb néhány száz évet haladva előre a Ptolemaiosz-korból származó kerámiákból mutatott be egy kisebb válogatást. A töredékekből helyreállított edények elegáns növényi díszítése felidézte az egyiptomi kerámiafestészet utolsó fénykorát, a Ptolemaiosz-kort. Ugyancsak ebből az időszakból származik az a vászon amulett is, melyen igen finom vonalvezetéssel Anubiszt örökítette meg az ókori mester.
Amulett Anubisz képével, Korai Ptolemaiosz-kor, Kr. e. 3. sz.
TT32
A kiállítás utolsóként a koptokat, illetőleg a kopt írásbeliséget elevenítette fel a 65. számú sírtól előkerült osztrakonok segítségével. Az egyik cserépdarab egy görög-kopt glosszáriumot őrzött meg, a többin levelek maradtak fenn a Kr. u. 6-8 századból. A kiállításon látható válogatás így kezdve az első tárlóban látható középbirodalmi leletekkel, és zárulva a kopt osztrakonokkal több mint 2500 évet ölelt át.
Kopt levél, papirusz, Kr. u. 6-8. sz. TT 65
A terem mérete szűk kereteket szabott a kiállítás tervezőinek és kurátorainak arra kényszerítve őket, hogy a számtalan leletet igencsak megszűrve állítsák ki. Jó érzékkel kerülték azonban el azt a hibát, ami ilyen esetben nem egyszer bekövetkezik, és nem zsúfolták tele a kiállítótermet aránytalanul sok tárggyal, követve az alapelvet: a kevesebb néha több. A végeredmény egy jó arányérzékkel kialakított tárlat lett, az összhatást tovább erősítette a tárgyak elrendezése, a megvilágítás, a részletes, arab és angol nyelvű magyarázatok, a kiállítás így minden részletében megfelelt annak, amit manapság joggal vár el a látogató. Mindez megkönnyítette a látottak befogadását, a bemutatott tárgyak tanulmányozását, átfogó képet nyújtva a nyugat-thébai előkelő sírokban folyó magyar ásatásokról.
Hungarian Excavations in the Theban Necropolis
A Celebration of 102 Years of Fieldwork in Egypt
Egyiptomi Múzeum, Kairó, 2009 november 6. – 2010 január 15.
Főkurátor: Schreiber Gábor
Kurátorok: Bács A. Tamás – Fábián I. Zoltán – Sabah Abdel Razek Saddik
Tudományos tanácsadó: Török László
Felvételek: Mátyus László
Restaurátor: Tóth Gyula – és az Egyiptomi Múzeum (Kairó) restaurátorai
A katalógust Bárd Johanna tervezte.
A kiállítást tervezték: Vasáros Zsolt – Nagy Zsolt – Véner Ágnes – Vasáros Ákos
(Narmer Építészeti Stúdió www.narmer.hu)
A cikk nyomtatott formában az Ókorban jelenik meg 2010 áprilisában.
Taszenet koporsója, Ptolemaiosz-kor, Kr. e. 2. század
|
| Vissza a bejegyzésekhez |
|
|
E-mail: gulyas.andras@piramisok.hu